Juteszembe, minap volt egy radiomusor, oslakos riportalanyok, “ujlakos” riporter.

A riportalany pilota volt (azt hiszem ez volt az apropoja a riport elkeszultenek), s kezdeskent korbereptettek a holgyet a foldjuk felett (a foldjuk birtokos esete nem tulajdonlast jelent, hanem egyfajta hovatartozast, a nepe mindig is itt elt).

A riporter neki is allt riporterkedni, kerdesekkel bombazni az alanyait, akik nagyon rutinosan azonnal le is allitottak: tul sokat kerdez. Nem igy mukodik ez. A tanitas tradicionalis modja nem kerdes/felelettel tortenik, hanem a tanitvany megfigyel, ertelmez es tanul. Nincsenek ugrasok az anyagban, a tanito (oreg/szulo) meseli a torteneteket, teszi hetkoznapi doglait, s a fiatal figyel es tanul. A tanito donti el mikor erett meg a tanitvany a kovetkezo “lepcsofokra”/tortenetre.

A vicces a dologban az, hogy mi ezt lattuk a gyakorlatban is a Ten Canoes cimu filmben, amit mindenkinek csak ajanlani tudok.

Szerintem is nagyon fontos resze az oktatasnak megtanitani a tanitvanyt odafigyelni/megfigyelni/olvasni a kornyezetet. Ha a kerdesre a valaszt en alkotom meg/talalom ki, akkor nem kell megtanulnom, hisz ha ujra talalkozom a kerdessel nem felideznem kell a valaszt, hanem mar tudom hogy kell megalkotni. Ugyan igy ha hasonlo kerdessel talalkozom, a valasz is alakithato …

Persze ez ellen dolgozik, hogy az ember fia szeret beszelni, idonkent oly nehez nem csacsogni :).