Szitu: ülök a piros lámpánál, bambulok jobbra balra, lapos terepen, nyugi van. Egyszercsak elkezd a kocsi hátrafelé gurulni! Reflexből jobbláb tolja a féket, nodeh a jobbláb már a féken van, nincs hova tovább, ekkor jön a szívroham, s pár pillanattal később a felismerés.

Egy szép nagy tartálykocsi alatt nézelődtem át, ami azt jelentette, hogy a teljes látóterem kiöltötte, így mikor az elindult, azt hittem én megyek. Gyorsan előre tekintettem, de közel volt az előttem álló, így ez nem segített eldönteni mi is van, gyors jobbra nézés, s a fák álltak az út mellett, szal minden rendben.

Azért egy-két pillanatig megállt bennem az ütő :).